Review

Hangszer és Zene
2011. május

Új remények

Szabó Péterrel, az idén Liszt-díjat kapot csellóművésszel kitüntetése kapcsán beszélgettünk az előadóművészetről, a zenepolitikáról és általában a kultúráról. - Az évek óta tartó kapcsolat miatt választottuk a tegeződést.

Gratulálok az elismeréshez! Jó érzés, hogy megkaptad?
Köszönöm, ezt a megbecsülést fontosnak tartom.

A kitüntetés különösen jókor jött, amennyiben a Fesztiválzenekar körüli feszültségekre gondolunk. Érintik előadóművészi pályád azok a hírek amelyek a sajtóban ismertté váltak?
Nem, szó sincs róla, szerencsére egyik koncert követi a másikat.

Zenekari és szólista egyaránt?
Igen, sőt most alakítunk egy kamarazenekart egészen kiváló művészekből. Úgy tűnik, hogy a legjobb muzsikusok közül lesznek tagjai az együttesnek.

Bátor lépés a mostani időben zenekart alapítani...
Talán igen, de mivel egészen kiváló tagjaink vannak nem hiszem, hogy probléma lesz a működéssel. Az viszont tény, hogy mostanában sok rosszat hallok.

Elvonás a magyar zeneoktatástól

Mire gondolsz?
A Zeneakadémiára, az elvonásra. Nem is értem. Az óraszámok radikális csökkentésére, a kamarazene tanszék megszüntetésére. Ez az intézkedés ellehetetleníti a felsőfokú zeneoktatást, amelynek messzemenő következményei lesznek a magyar zenei életre.

Bár megszűnik a tanszék, az oktatás csökkentett módon folytatódik.
Sajnos ezzel az intézkedés-sorozattal a Zenekadémia nemzetközi súlya fog csökkeni, az intézmény képtelen lesz azt a pozíciót megtartani, amit a világzenei életében kivívott. Arról nem beszélve, hogy az elvonások miatt elindul az elvándorlás, a kiemelkedő művésztanárok elmennek külföldre.

Személyesen is érintve vagy, lányod most végez a Kivételes Tehetségek Osztályán.
Igen, sokszor gondolkodtam azon, hogy állami adminisztráció kellene egy ilyen osztály mögé, a tehetséges fiatal művészeket be kellene mutatni külföldön. Ehhez állami szerepvállalás szükséges. Nekünk van Dohnányink,Bartókunk, Kodályunk, Ligetink, Kurtágunk és sorolhatnám. Más országnak a töredéke sincs ebből a zenei kincsből, viszont sok esetben ezek az országok mindent megtesznek a nemzetközi kommunikáció érdekében, tudva, hogy egy ilyen kulturális érték mit hozhat egy nemzetnek. Úgy látszik Magyarországon nem volt elég fontos mindez. Beláthatatlan károkat okozhatnak ezen intézkedések.

Az állami részvétel hiánya nem csak napjaink jelensége.
Igen sajnos ez egy tendencia, de a mostani helyzet semmilyen eddigihez nem hasonlítható. Nekem is elég sok hangversenyem van mindenfelé a világban, ezeket egy régi nagy ügynökség szervezi Spanyolországból. Egyébként ennél a családi irodánál volt Pablo Casals, Jascha Heifetz és sokan mások - meglehetősen patinás ügynökség. Viszont Magyarországon mindent magamnak intézek, ez sajnos rengeteg időmet veszi el a gyakorlástól, mert egyszerűen nincsenek komoly szervezőirodák akik felvállalnák az itthon játszott koncertjeim szervezését. A magyar művészeket , a spanyolhoz hasonló irodának kellene kiajánlani külföldre, bemutatni a tehetséges előadókat a nemzetközi zenei életbe. Ennek hatalmas eredményei lennének.

Ehhez olyan kapcsolatok, ismeret és tőke kell, amely így együttesen jelenleg magáncégnek nem áll rendelkezésére. Ehhez olyan intézmény és állami részvétel szükséges, amely diplomáciai szinten képes erőket mozgósítani.
Sajnos ezt nem vette észre eddig a magyarországi vezetés. Miközben a környező országok mindent megtesznek művészeik és kultúrájuk nemzetközi elismertetése érdekében.

Visszatérve lányodra, merre megy tovább?
Most két lehetőség áll előtte az egyik a berlini Zeneakadémia, a másik a Juilliard. Ildikó egészen rendkívüli módon csellózik, 11 nemzetközi verseny díjazottja, minden lehetősége adott arra, hogy egy nemzetközi koncertkarriert építsen fel.

Az új nemzedék

Hallva a játékát és más tehetséges fiatal művész interpretációját a leginkább meglepő a technikai perfekció. Ez minek köszönhető?
Elsősorban a távol-keleti művészek előretörésének. Hihetetlen szorgalommal és fegyelemmel gyakorolnak. Új szemlélet alakult ki, manapság alap a technikai tökéletesség. Anélkül egyszerűen nem lehet érvényesülni.

Ez a változás a kilencvenes évektől kezdődött?
Igen nagyjából két évtizede lett ennyire erőteljes, olyan szintre jutott a csellótechnika ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna.

Kérdés, hogy a tökéletes játékra törekvés hagy teret a nagyobb érzések, zenei értékek megmutatására. Nem öli meg az egyediséget ez a fajta perfekció?
Az utóbbi 15 évben lett egyre erősebb az a tendencia, hogy mindenki a technikát figyelte, ez vált fontossá. Mostanában azt veszem észre, hogy újra az előadást figyelik, az igazán fontos zenei értékeket. Ez nagyon jó jel az előadóművészet szempontjából.

Az viszont tény, hogy szűkül a tér, a zenei közízlés egyre alacsonyabb szintű, a kereskedelmi médiákban a egészen szörnyű dolgok szólalnak meg.
Sajnos ez tény és miközben vannak előremutató jelek azt meg kell állapítani, hogy ilyen nehéz helyzetet még nem éltünk. Ami igazán érdekes, hogy mindeközben távol-kelet és különösen Kína egészen komoly zeneértő területté válik.

Változó világ

Ezt az európai és amerikai zenei élet észrevette?
Nemzetközi koncertügynökségek, lemezkiadók Kínába helyezik vagy helyezték át központjukat. Lassan Kína lesz a komolyzenei élet jelentős központja.

Mi generálja ezt a folyamatot?
Rengetegen tanulnak zenét, kiváló iskolák műkődnek, nagyszerű tanárokkal, koncertlehetőségekkel a diákok számára. Hallatlanul érdeklődnek az európai zene iránt, egészen nyitottak erre a kultúrára.

De mi áll ezen tendencia mögött?
Szeretik és kíváncsiak erre a zenére - megértették és megérezték az ebben rejlő értékeket.

Említetted a lemezipart, ott aztán tényleg nagy gondok vannak. Milyen változások várhatók szerinted?
Ezt nem lehet előre jelezni, annyi változó van a jelenség mögött. Az biztos, hogy a "kalóz" letöltéseket a nagy kiadók megpróbálják megakadályozni, miközben a jövő egyik valószínűsíthető modellje a hivatalos letöltés lesz. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a felvételt viszont el kell készíteni.

Sokat változtatott a zenehallgatási szokásainkon a lemezipar.
Fontos egy dolgot észrevenni, a legjobb hordózó az LP volt.

Nem volt adatvesztés?
Igen, a digitalizálás mindig egy csökkentés és a mostani internetes felületeken hallgatott zene még inkább "lebutított" előadás. A zenei hallás hozzászokik ehhez a minőséghez. Nem csodálkoznék, ha ismét reneszánsza lenne a fekete lemezeknek.

Interpretáció

A Te interpretációs pályádban nagyon fontos elem kevéssé ismert művek feltárása - zenetörténeti értelemben a közelmúlt régizenéjét ragadod meg.
Hozzám Haydn áll legközelebb és tanítványai. Ezt a korszakot érzem leginkább a sajátomnak. Lenyűgözőnek tartom azt a teljesítményt amit az osztrák mester hagyott maga után és amit nagyon sok kutató vizsgál és próbál megérteni. És nem szabad elfelejteni, hogy Eszterházy udvarában dolgozott, hatott a főnemesre és körére, aki támogatta és lehetőséget adott ennek a rendkívüli életpályának megvalósítására. Ez a mecenatúra is példamutató.

A kortárs zenét is fontosnak tartod? Nem érzed problémának, hogy kevesen hallgatják?
Szeretem, és fontosnak tartom, rendszeresen játszok kortárs zenét, többen írtak nekem darabot. Az Édesapám tiszteletére létrehozott alapítvány is rendszeresen foglalkozik kortárs művek megismertetésével. Azt látom, hogy sok szerző feladta az eredetiséget, azt az elkötelezett kísérletező kedvet, ami például Stockhausenre és körére volt jellemző. Ennek az oka általában az, hogy a szerzők szeretnének elfogadottabbak lenni. Pedig a hatás minden esetben megjelenik, ha az adott műben van személyes és értékes tartalom, mondanivaló.

Hangszerek

A kortárs zenével kapcsolatban, előadóművészként mi a véleményed a kortárs hangszerekről?
Sok hangszerésszel vagyok kapcsolatban, van egy magyar hangszerem is, amin játszom, ami bár nem kortárs de jellegzetesen magyar, egy lelkész munkája. Sok magyar hangszerkészítővel jó kapcsolatot ápolok, szerintem sok jelentős tehetség működik. a magyar hangszerészet mindig is kiemelkedő volt, sok lehetőség áll, a mai hangszrészek előtt. Annak idején például jellegzetes volt a lakkozás, a kor vonós hangszereinek egyedi színét villágszerte a magyar sárgának hívták. Ez az jellegzetes stílus, egységesség ma nincs meg. Fontos lenne megmutatni magukat a hangszerészeknek.

Igen, de amikor egy Fesztiválzenekar is Németországból rendel, akkor nehéz komoly megrendelés-állományhoz jutnia a magyar hangszerészeknek.
Értem a célzást, azért azt el kell fogadni, hogy Greiner képes nagy mennyiségben, nemzetközi szinten is kiválónak tartott hangszereket leszállítani. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a Fesztiválzenekar felmondta a szerződést, még a neves hangszerkészítő sem tudta végig tartani az elvárt színvonalat. A zenekar menedzsmentje, gazdasági vezetése egészen kiemelkedő, ezért is tudták elvárásaikat érvényesíteni a hangszerésszel szemben, minden gyengébben sikerült hangszert kicseréltetett, végül lezárta ezt a kapcsolatot ilyenformán.
A magyar hangszerkészítők tehetségesek és nagyon jó instrumentumokat készítenek, de ugyanúgy mint az elő-adóművészetet be kéne mutatni. Egy olyan átfogó szövetségnek, amit alapítottatok ez lenne a célja, a nagy zenekarokhoz bejárni, bemutatni az új instrumentumokat, azokat népszerűsíteni.

A Fesztiválzenekar működése újszerű Magyarországon.
Ezt a kultúrát még mindig ez a zenekar képviseli Magyarországon, ennek az együttesenek van nemzetközi értelemben is jól működő menedzsmentje, tehetséggondozása, gazdasági és kommunikációs működése. Ezt a professzionális művészeti működést kellene Magyarországon meghonosítani, minden téren.

Domonkos

Forrás: www.hzo.hu

Péter Szabó cellist, conductor, music editor
Péter Szabó's recordings are available on Amazon.com: