Interjú: Akinek sikerült - Szabó Péter
Mielőtt a művész színpadra lép, személyes gondjait kabátjával együtt kint kell hagynia a ruhatárban. E szerint a Sztanyiszlavszkij-elv szerint élt Szabó Péter gordonkaművész akkor is, amikor Romániában a diktatúra évei alatt bizonytalanná vált a továbbtanulás és a fellépés lehetősége is. Nem hagyta, hogy az ellenséges külvilág befolyásolja, és eltérítse céljától. Egyre többet tanult, hogy tudása és tehetsége révén értékes emberré, „fényhordozóvá” váljon.
Az érték elnyomhatatlan erőt képvisel. Abban a bizonyos sötét időszakban sok fényhordozó - remekíró, rendező, zeneszerző – tömörült Szabó Péter szülővárosában, Marosvásárhelyen. Minden tiltás és fenyegető nehézség ellenére is – vagy talán éppen abból fakadóan – pezsgő volt a szellemi élet. Péter is mindent elkövetett, hogy ne essen a provokációk áldozatául. Politizálás helyett tette a dolgát: muzsikált.
Képtárakban is játszott, olyan műsort állított össze a fiataloknak, amelyben bemutatta a különböző zenei korszakokat. Sok mindent ki kellett találni ahhoz, hogy az emberek szelleme és lelke feltöltődjön, és felülemelkedjenek a gondokon. Ezt vallja mai is. Nem panaszkodik, csupán életrajzi adatként közli azokat a tényeket, amiket mi csak a hírekből, aztán erdélyi ismerőseink pontosított elbeszéléseiből tudunk. Együttérzően csóváljuk a fejünket, ő pedig minden nehézség ellenére is szerencsésnek érzi magát, hogy odaszületett, abba a korba, és abba a családba. Merthogy szülei olyan szellemi, lelki útravalót adtak neki, amiből a mai napig is táplálkozik. Édesapja, Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós és népzenész, munkássága minden terén abszolút igényességre törekedett. Bartók és Kodály szellemében élt és alkotott, gyermekeit is így nevelte. Mivel nem volt hajlandó pártkantátát írni, persona non grata lett, ezért kerültek még a forradalom előtt Magyarországra.
Szabó Péter Kolozsvárott diplomázott, és tudásvágya arra sarkallta, hogy továbbtanuljon, ezért beiratkozott a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Rados Ferenc és Mező László lett a tanára. Mivel Mező László Pablo Casals növendéke volt, Péter áttételesen ugyan, de a példaképétől tanult.
Élete legnagyobb szerencséjének tartja, hogy a XX. század egyik kiemelkedő egyéniségével, Végh Sándorral dolgozhatott együtt hét éven át, szóló csellistaként a salzburgi Cameratában. Közben Fischer Iván meghívta a Fesztiválzenekarba, majd a kétlaki életet egyre sűrűsödő szólókoncertek, versenyek is tarkították.
Világhírű művészekkel együtt tanított a Végh Sándor által alapított Nemzetközi Mozart Akadémián, ahol diploma utáni ingyenes képzés, igazi műhelymunka és sokoldalú oktatás várta a tanulni vágyó diákokat. Fontosnak tartja, hogy Magyarországon is létrejöjjön hasonló intézmény, hiszen a művészpálya komplexitást és állandó tanulást igényel.
Halála előtt pár évvel Solti György a világ legjobbjaiból válogatva megalapította a Világzenekar a békéért elnevezésű zenekart, melyben Szabó Péter is játszik. Céljuk, hogy a világ legjobb muzsikusai összefogjanak a béke jegyében. Félretesznek minden megkülönböztetést és az összhangot bomlasztó dolgot, hogy eleget tehessenek küldetésüknek.
A Hungaroton értékmegőrző programjának keretein belül Szabó Péter is végez kutatómunkát. Ritka élmény olyan műveket CD-re vinni, amiket még senki nem hallott. Egyre bővülő listáján szerepel többek között Liszt, Dohnányi, Lajta, Rózsa Miklós, Goldmark, Pleyel és Scheiber Mátyás. Kodály legtehetségesebb tanítványának, Scheiber Mátyásnak most van centenáriumi éve. Péter azon dolgozik, hogy egy hamarosan elkészülő CD segítségével végre megismertesse velünk ezt a remek zeneszerzőt. Nem fárasztja a maximalizmusa és sokrétű tevékenysége, mert kiapadhatatlan energiaforrásokból töltődik: a természetből és a művészetből. Élete nagy ajándéka tizenegy éves kislánya, aki már több nemzetközi csellóversenyen nyert díjat. Ez a legnagyobb öröm: a folytatás.
Hétfő, Bartók 15.30: A hét muzsikusa
Tavaszi Fesztivál – március 20. Magyar Tudományos Akadémia
Máry Szabó Eszter
RTV Részletes
2005. február
