Vasárnapi kamarazene a 12 éves csodagyerekkel

A Fesztiválzenekar Vasárnapi kamarazene sorozatának következő, február 27-i, 17 órakor kezdődő próbatermi koncertjén igazi zenei csemegéket hallhat a közönség, köztük két, életük végén Hollywoodban filmzenék írójaként világhírre szert tevő zeneszerző, a magyar Rózsa Miklós (1907-1995) gordonka-zongora duóját és az osztrák Erich Korngold (1897-1957) zongoratrióját, amelyet a csodagyerek szerző 12 évesen (!) komponált.

Az izgalmas műsorban elhangzik még a prágai zsidó-német családból 1894-ben született és 1942-ben német koncentrációs táborban elpusztult Erwin Schulhoff 1925-ben írt hegedű-gordonka duója és Bedrich Smetana csodálatos g-moll zongoratriója.

A közreműködők Szabó Péter (gordonka), Major Tamás (hegedű) és Kollár Zsuzsa (zongora).

Erich Wolfgang Korngold

Merőben szokatlan zeneszerzői életút az övé. Mozart óta talán a legtehetségesebb csodagyerekként indult, tízévesen írt kantátáját hallva Mahler zseninek kiáltotta ki. A harmincas évek közepétől azonban Hollywood első számú filmzeneszerzője lett, amit sokan soha nem bocsátottak meg neki: halála után teljesen megfeledkezett róla a zenei közélet.

Az Eduard Hanslickot követő időszak legbefolyásosabb bécsi zenekritikusa, Julius Korngold második fia, Erich Wolfgang 1897-ben született. Tizenegy évesen írt pantomimjét (A hóember) Ferenc József névnapja tiszteletére játszotta a bécsi udvari színház. Richard Strauss nem sokkal később így írt az ifjú szerzőről: „Határozott stílusa, mesteri formálása, egyéni kifejezése és harmóniai tudása egyszerűen bámulatos.” Tizenhét évesen már két opera van a háta mögött s az 1920-ban bemutatott A halott város című operájával zeneszerzői hírneve a csúcsra ér. A bécsi zeneakadémia zeneszerzés tanára lesz és csakhamar a város zenei életének Schönberggel egyenrangúan jelentős figurájaként tisztelik. 1934-ben Hollywoodba megy, ahol megteremti a szimfonikus filmzene ma is élő műfaját. Az Anschluss után Bécsben már nem hajlandók bemutatni újabb operáját, ezért végleg Hollywoodban telepszik le. Filmzenéit „ének nélküli operáknak” tekintette, olyan daraboknak, amelyek önállóan, a koncertteremben is megállják a helyüket. A háború után Korngold újra az abszolút zene felé fordul, ekkor írja a Csellóversenyt, a Szimfonikus szerenádot, a Szimfóniát és a D-dúr hegedűversenyt.

Forrás: www.hzo.hu

Hangszer és Zene
2005. február